Megértettem
A weboldal "Cookie"-kat használ. Több információ
#oktatás #háború Belföld(országos) Belföld(helyi) Világ Környezet Egészség Kultúra Közlekedés Vezércikk

A háború nem mese, vagy valahol mégis?

borito_kep

2022. 03. 06. 10:18

7.2 | - | - | 7.2

A háború kommunikációs síkon is zajlik, a felektől függetlenül a fejünkben, ahogy értelmezési kereteket adunk. Archetipikus keretekbe tesszük az információkat, és ekkor olyanná válnak az események, mint a gyerekkorunkból ismert mesék. Az alábbiakban megnézzük, Putyin és Zelenszkij viszonya milyen népmesei recepciós forgatókönyvbe került.

 

Putyin és Zelenszkij párharcát a világ leegyszerűsíti igazra és hamisra, jóra és gonoszra, nagylelkűségre és irigységre, bátorságra és gyávaságra, fejlődésre és leépülésre. Ezek a dimenziók a mesékhez hasonlóak. A gonosz mindig erősebb, jobban reprezentál, sunyibb, de hangosabb is, rágalmazó és pusztító, a jó mindig egyenes, nyílt, és kész az önfeláldozásra.

Ezekben a népmesei keretekben íródik Ukrajna és Oroszország kommunikációs háborúja és a kérdés már csak az, hogy valóban meseszerű véget is ér-e, azaz a jó győz, elnyeri a jutalmát, a rossz meg elpusztul. E sorok írásakor ez még nem tudható, az azonban már bizonyos, hogy Putyin a kommunikációs háborút elveszítette, és az is biztos, hogy az orosz népre ezzel rásütötte a maga bélyegét, mint ahogy az ukrán nép születését is a háború hozza létre. Nagy létszámú népek megsemmisülni nem tudnak, de presztízsüket elveszíteni, bűntudatos helyzetbe kerülni igen. Láttunk már ilyet a németeknél. A születés pedig sokszor fájdalmas és azzal, hogy látjuk az ukránokat menekülni, de méginkább harcolni, ennek is szemtanúja lehet a világ.

Putyin és hadserege pontosan az, amivel vádolta az ukránokat. Nacionalista és népirtó. Még az is háborús bűncselekményt követ el, aki hadseregében kiadja az utasítást a támadásra, és az is, aki elsüti a fegyvereket és civil célpontokat támad. Az orosz hadsereg emberiségellenes bűncselekményt hajt végre, legalábbis, ha elfogadjuk azt az állítást, hogy az ukránok emberek.

De térjünk vissza a kommunikációs elemzési színterünkre, a népmesére, és vizsgáljuk meg egyenként milyen narratívába kerül Putyin háborúja és maga Putyin is. Egy aranyozott trónt látunk, amelyben a király magányosan üldögél. Félnek és megalázkodottan figyelik őt az alattvalói, és nincsen vele egyenrangú személy senki. Mindenki alattvaló, mindenki követi az udvarban a parancsait. Ez tehát egy klasszikus mesebeli indítás. Valamit akar ez a király és nem nehéz kitalálni, hogy mit, még nagyobb hatalmat, még nagyobb királyságot, még több hódolatot és gazdagságot. De van itt a képen egy lázadó figura is, egy Zelenszkij nevezetű.

Zelenszkij amolyan legkisebb fiú, aki elindul szerencsét próbálni. Az elején lázadását bohócsipkába csomagolja. a bohócot senki nem veszi komolyan, de a mesében ez a furfangosság, a rátermettség jele. A legkisebb fiú a királyság melletti területig jut és itt megcsinálja a szerencséjét azzal, hogy szabadságot és igazságosságot ígér. Megválasztják vezetőnek, de ő nem királyságot akar, ő egy demokráciát szeretne. Zelenszkijt megválasztják az ukránok is, az oroszok is, bíznak benne a kisebbségben ezen a területen élő számos kis nép tagjai. De ebben a történetben neki nem csak a szomszéd utána nyúlni akaró gonosz királlyal kell megküzdenie, hanem a sajátjai kicsinyességével is, ezért nem tudja azt adni, amit szeretne az ország népeinek. Már épp elindulna a belső meghasadtság útján, amikor jön a váratlan, de az ő fejlődése számára valahol szerencsés fordulat, a gonosz király támadása. Ezek először rágalmak: nácinak nevezi, ami abszurditás, mert Zelenszkij zsidó, de törekvése is az, hogy a nyugati világ kisebbségekkel jóindulatú kultúrájához csatlakozzék.

Eközben Putyin királysága is megy a maga útján. Népétől igyekszik megvonni az önrendelkezés jogát, igyekszik megvonni a szabad véleménnyilvánítás jogát, teszi ezt erőszakkal és jogi csűrés-csavarással. Akik vitatkoznak vele, azok furcsa mód meghalnak, jobb esetben börtönbe veti őket. Míg a legkisebb fiú egy szabad országot szeretne teremteni és egy szabad világhoz szeretne csatlakozni, addig Putyin bezárkózik, a szabad világot pedig igyekszik zsarolni azokkal a nyersanyagaival, amely gazdagságát adja.

A féltékenysége a legkisebb fiúval szemben rágalmazásokban nyilvánul meg. Putyin kommunikációs háborúval indít. Azt állítja, hogy Zelenszkij nem tartja tiszteletben az ő szükségleteit, kéréseit – mondjuk ez igaz -, mert nem engedelmeskedik a parancsainak. Zelenszkij azt állítja magáról, hogy autonóm és joga van a saját útját járni. Minden személyiségfejlődés ezzel indul, de egy nép, az ukrán nép fejlődése is. Putyin szerint viszont nincs joga mellette felnőni senkinek. Zelenszkijnek is az ő alattvalójának kell lenni. Ezek után Putyin azt állítja Zelenszkij fenyegeti őt, meg akarja majd támadni, ami már nem pusztán féltékenység, ez már hazugság. A gonosznak is van narratívája, csak ezt propagandának nevezzük.

A mesékben nagyon gyakran előforduló forgatókönyvet láthatunk a propagandisztikus vonulatban. A farkas és a bárányban például a farkas azt állítja, hogy a bárány akarja őt sértegetni, provokálni, sőt, bántani. (Vagy ha nem ő, hát a felmenői.) Keresi a farkas az ürügyet, hogy megtámadhassa a bárányt. Valójában Zelenszkij egyáltalán nem akarja megtámadni Oroszországot. Miközben a valóság bonyolultabb, mint a mese, mert Putyinnak van oka felháborodni a NATO bővítésen. Ha és amennyiben Putyin elveszíti ezt az kommunikációs háborút – márpedig úgy gondoljuk, hogy ez történik -, a világot egyáltalán nem fogja érdekelni Putyin konstrukciói.

A gonoszság, az alattomosság, a hazudozás is felsejlik a történet értelmezési lehetőségei közt. Míg Zelenszkij humorista múltja a rátermett furfangos fiú keretet kapja, addig Putyin elvakítja a világ közvéleményét azzal, hogy hadgyakorlatnak nevezi a felvonulást, hogy békefenntartásnak nevezi a bevonulást, hogy azt hiteti el, hogy csak egy vitatott területre akar bevonulni, miközben a valóságban éveken keresztül felhalmoz, készülődik és totális háborút tervez. Putyin viselkedése nem stratégiai zsenialitásként, hanem hazugságként és ármánykodásként értelmeződik. Nem árulja el pontosan a szándékait, nem tudni mit akar. Pontosabban a mese kereteiből kiindulva mégiscsak tudjuk: a gonosz mindent akar. Zelenszkij ezzel szemben az egyenes. És nem szívbajos kiállni a Nyugat felé, és közölni mit vár el önfeláldozó népének a Nyugattól, milyen segítséget akar. Nem ügyeskedik, nem mond mást, mint amit gondol.

A gyávaság és bátorság dichotómiája is hasonlóképp írja a kommunikációs történetet. Putyin nem csak agresszor, de gyáva is. Ott szorong a palotájában, tulajdonképpen mindenkitől fél. Fél a látható ellenségektől, fél a saját tanácsadóitól, fél a gazdag hercegektől (oligarchák), fél az utcán tüntető saját népe városi értelmiségeitől, tehát röviden a néptől. De ami a legnevetségesebb, fél még a betegségtől is. A mesékben az elkényeztetett urakat körbe veszik a híres doktorok. A kövér királyok jajveszékelnek, az udvaroncok sürögnek-forognak, a doktorok a legkülönbözőbb szereket hozzák. Pszichológiai értelemben Putyin csak arra vágyik, amire minden ember, mivel minden embernek van halálfélelme és vágyunk a biztonságra. Ám ez a biztonságra törekvés már patológiás, Putyin halálfélelme folyamatos, voltaképp az öregedéssel nem tud mit kezdeni, valójában szerencsétlen, magának egy alternatív valóságot épített ki stb., de megint csak pszichologizálás helyett térjünk vissza az eseményeket figyelő világ recepciójára.

Putyin szorongásaival és gyáva viselkedésével szemben a legkisebb fiú ott áll a küzdelem élén, nem hogy féltve, de folyamatosan kockáztatva az életét. Háborús hőssé válik, míg Putyin még azt is megtiltja a birodalmában, hogy a támadását háborúnak lehessen nevezni. Lássuk be, ez tényleg abszurd, a valóság tényleg a mesék birodalmába került, és Putyin tette oda. Putyin a gonosz, Zelenszkij a jó megtestesítője.

A mesék mindig arról szólnak, ha te tisztán, jól és bátran tudsz gondolkodni, ha a helyzet úgy hozza képes leszel majd a cselekvésre is. Ellenben akinek gondolatai és vágyai zavarosak, az majd rossz cselekvéseket választ. Aki jól cselekszik, az sikeres lesz, aki rosszul, az pedig elbukik. A mesetörténetekben mindig ott van az, hogy az életünkben próbatételek jönnek, de ezeket bármily nehéznek tűnnek, megoldjuk. Azért van ott az ellenpont, hogy azt is lássuk, a gonoszság nem képes a fejlődésre, a gonoszra leépülés és halál vár. (Nem minden történetben éri utol a halál a gonoszt. Van, amikor a mesehős megkegyelmez neki, mert a hősnek nagylelkűnek is kell lennie, másképp ő is elindulna a bosszú örvényében a gonoszság felé. Megint máskor a gonosz azért nem pusztul el, hogy a folytatásban megint előkerülhessen.)

Láthatunk fejlődést Zelenszkij történetében és láthatjuk a rossz öregedést, a leépülést, a zavarodottá válást Putyinéban. Szinte már várjuk, hogy lépjen ki a világ eseményeinek irányításából, legyen vége már. 

Értékelés

Hogyan működik?
1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:  
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:  
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:  
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:  
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:  
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:  

Hozzászólások

Jelentkezz be , hogy hozzászólhass!