Három csoport körvonalazódik a magyar politikai közéletben,
s azon belül is főleg a párstruktúrában. Janis pedig azt állítja, a
csoportgondol sajátossága a morális felsőbbrendűségtudat.
Az egyik csomópontosodás a Magyar Péter féle. Itt Magyar
Péter erkölcsi alapja a „nem benne lenni bűn, hanem benni maradni”, a Saulból
Pállá válás. Lenézi a NER-t, és azokat – pl. volt feleségét -, akik nem tudták
meglépni azt, amit ő, pedig alighanem sokkal több bizonyítékkal rendelkeznek a
rendszer romlottságáról. Identitása része, hogy lenézze a teljes ellenzéket,
Orbán Viktorról és Gyurcsány Ferencről azt állítja, hogy egyformán
elutasíthatók, és hogy egymást tartják hatalmon.
A másik csomópontosodás (DK, MSZP, Párbeszéd, Momentum) De
szélesebb értelemben van valami közös a teljes ellenzéki pártstruktúra
közérzetében, ez pedig a Magyar Péter- jelenség miatti új frusztráció. Az
ellenzéki pártok morális fölényben érzik magukat, a tartós, nagyon nehéz
körülmények közti ellenzéki politizálásban való kitartásuk miatt. Lenézik az
eddig NER elitben jól fizető pozíciót élvező Magyar Pétert, akit egy fideszes yuppie-nek
látnak, egy nárcisztikus szerencselovagnak. Magyar Péter sikerét
igazságtalannak tartják, a nép iránta megnyilvánuló rokonszenvét nem tudják
kezelni. Ez a frusztráció agresszív kommunikációt eredményez. Általában minél
nagyobb küzdelmet vívtak a korábbiakban, annál nagyobb a frusztráció és annál
erősebb az agresszió.
Az ellenzéki pártok morális fölényben érzik magukat Magyar
Péterrel szemben, mert nem voltak haszonélvezői a NER-nek, és morális fölényben
érzik magukat a Fidesszel és a teljes kormányzattal, az állami
adminisztrációval, az állam által favorizált egyetemekkel, vállalkozásokkal, az
udvari értelmiséggel, egyes olyan pártokkal, mint az LMP vagy a Mi Hazánk-kal
szemben is. Ezeket mind kooptált, gyenge jellemű, és erkölcsileg leromlott
állapotú rendszereknek tartják.
A harmadik nagy csomópontosodás a kormányzat maga. A Fidesz és a KDNP is morális fölényben lévőnek gondolja magát, elsősorban azért, mert nagy célokért küzd, globális harcosnak képzeli magát, melyben Magyarországot a kurucos ellenállás és szabadság szigeteként látják. A keresztény normalitás harcosaként élik a felsőbbrendűségtudatukat. E cél alá rendelnek minden mást, ez legitimálja a központosítást, a hatalomkoncentrációt, ez teszi bocsánatossá a rendszerszerű korrupciót. A többi párt ezt a küzdelmet – vallják - nem értheti, egyedül a Mi Hazánk vív konteókból szőtt hasonló küzdelmet a gender, a globális pénztőke, és az amerikai befolyás ellen, de a Fidesz természetesen lenézi a Mi Hazánkat, mert kormányon kívül könnyű bármit mondani. Még inkább lenézi az olyan egymásra talált pártokat, mint a DK és „csatlósai”. És mindenki csatlós, kommunikációs értelemben még Márki-Zay Péter és Magyar Péter is, bár sokan tudják, hogy a kommunikáció csak a pillanat uralásának szükségessége, bár aki a pillanat uralását favorizálja, az lenézi a saját társadalmát is. Valójában morális fölényét a Fidesz nem a kommunikációjából meríti, hanem abból, hogy okosabb, fegyelmezettebb és hűségesebb a többieknél, Magyar Péter pedig áruló.
A teljes cikk regisztrációval itt olvasható:
Forrás: probono.uni-nke.hu
#választás1. közéletileg informatív és/vagy konfliktust feltáró:   | |
2. sokoldalú, több oldalról megvilágító:   | |
3. tanulságos, sokaknak ajánlható:   | |
4. korrekt és/vagy mentes az érdekeltségtől:   | |
5. egyenlőtlenségre és/vagy igazságtalanságra érzékeny:   | |
6. egyéb közszolgálati értékek: közérthetőség, stílus, igényesség:   |